A művészek már régóta bátran használják a kisajátítás vitatott eszközét azzal a céllal, hogy rámutassanak társadalmi csapdákra, veszélyes ideológiákra és a média által súlyozott egyenlőtlenségekre. Ez a fajta „kreatív lopás" (Deleuze) a hatalmi struktúrákra (művészi és állami) és azok szerveződéseire, céltudatos használatára is rákérdez egyben, összetett tartalma pedig analitikus kontextust teremtő gesztusával kritikus interakcióra készteti nézőjét.
Halász Dániel sem tesz mást a Fogd a pénzt és fuss (sic! Woody Allen) című kiállításán, mint eredeti környezetüktől megfosztott fényképek, kiemelt szövegek és tárgyak társításával kívánja elgondolkodtatni a befogadót: mi is a közoktatás, a diploma, sőt végsősoron az állampolgári jog mértékegysége? Miként és hogyan határozhatóak meg és írhatóak le egy ország intézményeinek és szakembereinek tudományos, eszmei és intellektuális eredményei? Mindezeknek kizárólagosan gazdasági vetületei lennének?
A kiállításon változtatás nélkül megjelenített képek a Hamst3r.com weboldalról, a falon megjelenő szövegek a magyar közéletből, míg a felsorakoztatott egyéb tárgyak mindennapi életből származnak. Ez dekonstruktív-konstruktív mimézis visszafordít minket a művészeti térből a valóságba, a fizikai világunk hermeneutikus kérdéseinek elhagyhatatlan tényszerűségébe – s emellett az egyén mítoszába és az eredetiségbe vetett kételkedésünk olvasatának kötelezettségébe.
A művész-állampolgár itt megjelenő zsákmányszerző-eltulajdonító aktusa több kérdésre is referál, de leginkább a Magyarországon zajló, elidegenítő kommunikációra és konkrétabban arra a törvénytervezetre, miszerint a külföldre távozó diplomásainknak vissza kellene fizetniük taníttatásuk költségeit.
A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója Oltai Kata kurátorral egy több galériát összefogó, többrészes kiállítás-sorozatot szervezett, melynek kezdettől fogva nem csupán az volt a célja, hogy létrehozzon hat kiállítást, hanem, hogy a szakma különböző szereplőit az együtt-gondolkozásra, kommunikációra, problémamegoldásra, térben-gondolkodásra, koncepció-hangolásra sarkallja.
Minden kiállítás egy alkotó és egy kurátor közös munkája során valósult meg, a rendelkezésre álló bő fél év alatt egy közös prezentációt is szerveztünk, melyen mindenki beszámolt addigi munkafolyamatáról, esetleges felmerülő kérdéseiről, problémáiról, így lehetsőég nyílt, hogy a hat kiállítás szereplőit: alkotók, kurátorok és a kiállítóhelyek képviselői egymás munkáit is nyomon kövessék.
A programban olyan kiállítóhelyek vesznek részt, melyek nyitottak egyrészt a fotóra, mint műfajra, nyitottak arra, hogy egy teljesen friss alkotóval dolgozzanak, illetve szempont az is, hogy lehetőség szerint a non-profit és a kereskedelmi szektorból egyaránt érkezzenek. Az Átlátás projekthez csatlakozó kiállítóhelyek a Demo Galéria, a Faur Zsófi Galéria, a Karton Galéria, a Liget Galéria, a Lumen Galéria és a Nessim Galéria.
